__________________________________________________________________________
Karafiáth Orsolya: Vigyázz rá, föld. Óvjátok istenek.
A rossz törvények működésbe léptek.
A félelmet elrendezem magamban.
Nyilván a front. A hirtelen meleg.
Váratlan romlás. Helyrehozhatatlan.
Példákat persze könnyedén találok.
Jót, rosszat - mindegy is talán. Neki.
Erőm, mert volt... Most a duplája kell.
Engem lehet, hogy nem kell félteni.
De ő? Benne nem volt erő soha.
Ebben az egyben nem tévedhetek.
Rá eztán is mindig figyelni kell.
Vigyázz rá, föld. Óvjátok, istenek.
Ne lássa át, miképp hagyott magamra.
Ne tudja meg, hogy közben mennyit ért.
Felejtse el, hogyan laktunk mi együtt:
az őszt, s a tél rohadtabbik felét.
Legyen munkája; menjen stúdióba;
találjon rá, akit majd megszeret;
és végre egyszer nyerjen már csocsóban...
vigyázz rá, föld, óvjátok, istenek.
Ne sejtse meg, e sok jó honnan kél,
csak egyszer-egyszer jussak még eszébe.
Ha másról nem is -
- de inkább mégse.
Őszülni kezdett. Álljon jól neki.
A többi törvényt én bevállalom.
Öregszem ám, mióta nem szeret.
Nyár jön. "Lehull rólam az oltalom".
_______________________________________________________________________
Turbuly Lilla: Határ. idő
Ahogy utazni készülődsz,
de most még nincsen itt a napja,
ahogy deres kilincs a bőrt
az ujjadon magához kapja,
ahogy minden ősz előtt
egy örök nyári nap van,
ahogy a késsel vágott seb
sem lüktet az első pillanatban,
ahogy megérzed azt, hogy
innentől nem lehet már félig,
ahogy az édes íz
nem ér el még a romló foggyökérig:
tisztán hallod minden szavát,
és nem érted mégse,
hát visszakérdezel, hogy teljen az idő,
és fájjon, fájjon végre.
2009-03-09
______________________________________________________________________
József Attila: Várlak
Egyre várlak. Harmatos a gyep.
2009-03-09
_______________________________________________________________________
Baranyi Ferenc: Házi feladat
Jaj, istenem, hogyan szeressem?
Egy mód marad csupán: nagyon.
Egymásnak tőr vagyunk mi ketten
és egyedüli oltalom.
Nem lesz könnyű vele az élet,
de nélküle nem élhető,
ha összeadsz két gyöngeséget -
kijöhet abból egy erő.
Ilyen a matematikája
a szerelemnek - logika
nincs benne. Egyetlen szabálya:
osztással kell szoroznia.
E feles számrendszer - mi bölcsre
s balgára végzetes lehet -
saját dugába dől, ha össze
nem osztható az egy meg egy.
Tudom, ha nem is hiszek benne:
ő velem összeosztható.
Oldjuk meg együtt. Ez a lecke.
S majd jegynek jó lesz rá a jó.
2009-03-09
________________________________________________________________________
József Attila: Az én ajándékom
Oly fényes az még, mint új lakkcipő
Két fájó karral nyujtom mostan néked
Ha elkopott a lakktopánka egyszer
2009-03-09
_______________________________________________________________________
József Attila: Álomban enyém vagy
A boldogságunk némán meghúzódott
És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.
Kályhánk lángja is örömmel lobogott
S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.
A komoly falióra se mormogott
S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...
Álomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.
2009-03-09
_______________________________________________________________________
Váci Mihály: Semmi az egész
2009-03-04
_______________________________________________________________________
Váci Mihály: Aztán
Emlékszel? Aztán milyen jó volt
S alvás előtt egymás ölében
Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
2009-03-03
________________________________________________________________________
Devecseri Gábor: Szerelem
Csak átcsúszott rajtad, tegnap még nem volt s holnap már hol lesz.
Kinyitod szemed, utánanézel, ámulva kérded: mi volt ez?
Mondd, hogy árvíz volt, álmodban elérte nyakadat
s mire azt hitted, megfulladsz benne, lassan leapadt.
Mondd, hogy hegyfok volt, szikla, ami mégse zuhant rád,
mondd, hogy a függöny nem nyílt szét, csak csapkodta szárnyát,
míg végre elrepült, madár volt, lásd, valóban
szép volt s elszállt, madár volt, nem csalódtam.
Nem csalódtam, nem csalódtál, bennem keringő lélek,
a távozó után nézel megkönnyebbülten. Félek,
még visszahívnád, teljesen szabad még nem vagy tőle.
Késő. A láthatár szélén nézd kis pont van belőle.
2009-03-03
_______________________________________________________________________
Györe Imre: Ne kérdezd
Ne kérdezd tőlem naponta:
szeretlek-e?
Megmártottam benned arcomat
kínomra és kínodra
mint ahogy tűzben mártózik a nap.
Sikoltoztál, mert égetett az arcom.
Kiáltottam, mert bőröd égetett.
Most hát hordjuk magunkon mindhalálig
titkon vagy nyíltan a múlatlan jelet.
Bori Bertalan: Egérút
Faragom szobrod, hogy ledöntsem -
Keresem nyomod, hogy befödjem -
Homokká pergek fölinni Téged,
s felejtést eszem...
de a szívem - de a szemem!
Téged keres - Hozzád kutat
szerelmünknek egérutat.
2009-02-27
_______________________________________________________________________
Boda Magdolna: ( isten velünk )
jössz - ölelsz - mégy
jössz - ölelsz - mégy
örök éjbe lobbanó fény
mosolyogva bocsátlak el
'isten velünk';
mosolyogva bocsátlak el,
de félek, hogy holnap éjjel,
mint Psziché,
- pont úgy szívem, -
égő mécsessel kezemben
ágyadhoz settenkedem,
mert tudni akarom,
ki vagy. A titkot.
Ismerni akarom
arcod túlsó
homorú oldalát,
tudni, hogy honnan ered az
engem ölelő karodban
a mozdulás.
Félek,
ha kérdezni foglak
majd válaszolsz.
2009-02-27
_______________________________________________________________________
Vári Csaba: Reggelente
Korareggeli kávéházak.
Még nagyon közel az ég.
Alszol még ugye?
Ideérzem a bőröd melegét.
Idesüt szemhéjad alól a nap.
Fázódom reggelente.
Figyelem, ahogy elmaradoz
szemem mögül az álom rendre,
hajnali álmok vad szemérme.
Holdat vakít a vállad.
Hová rejtsem el ujjbegyem?
Tél lesz, mire megtalállak.
Nem érinthetlek szememmel.
Összebújnak még a színek.
Hallod a szívverésem?
Csak nézek. Őszileg.
Hiszed, tudom
Hiszed már,
hiszem.
A csodák megtörténnek.
Napja vagyok
s holdja
az útnak, ahogy léped.
Tudom már,
tudod.
Minden megtörténhet.
Őrizem a
csodát.
Hiszem, tudod: téged.
2009-02-26
______________________________________________________________________
Ligeti Éva: Látatlan látlak
Folyó köveit
Kaviccsá mossa
Fakuló évek nyomát tapossa
Apróra hullik a messzi távol
Látatlan látlak, lehetsz te bárhol
A parton állok
Alattam homok
Hullámzó emlék, elmosott nyomok
Új érzéseket a nap sem másol
Látatlan látlak, lehetsz te bárhol
Merengve nézem
Sétáló párok
Gesztenyés alatt most is rád várok
Unottan perdül levél a fáról
Látatlan látlak, lehetsz te bárhol
Gyengéd érintés
Átölel karod
Vágyó pillantás, Te is akarod
Érezlek most is, hívlak a mából
Látatlan látlak, lehetsz te bárhol
2009-02-26
_______________________________________________________________________
Falcsik Mária: Keresetlenül
most ilyen korszak van, ez már a harctér
nincs nyegle smúzolás, nincs antik arcél
most már kisírom, semmi nem riaszt el
hogy én szeretlek, légy te bárhogy ezzel
a Föld is lakható hely lett miattad,
épp csak nem veled - te aztán megadtad
ez van. s hogy mennyi tartást várhatsz tőlem,
nem tudom: erőm szivárog belőlem,
de oly rég tartom ezt a mérlegformát
kezemmel egybeforrt az égő korlát
így te csak nyugodtan értékeld másképp
nem estem még le, s nem húzódtam hátrébb
bár mint az öngyilkos cseléd a gangról
hozzád ki mernék lépni önmagamból
2009-02-26
________________________________________________________________________ 
Ágai Ágnes: Levél Y-nak
Szeretlek.
Csak így, ilyen köznapian
ilyen egyszerűen, ha úgy tetszik semmitmondóan
hisz a legtöbb levélben így írják: szeretettel,
és ez nem súlyosabb, mint a kérdés:
mi újság, hogy vagy és effélék.
Pedig milyen kevés ember iránt vagyunk szeretettel,
mennyi közöny, rosszallás, idegenség,
gyanakvás, harag, meg nem értés,
mennyi odvas, rossz indulat fűz bennünket egymáshoz
kis és nagy közösségünk zárt rendszerében.
Milyen kevesen figyelnek szavainkra,
ha azt mondjuk: elvtársam, kedves barátom,
egyetlen szerelmem? mikor mit ír elő konvenciónk,
miközben szavaink tartalma rég kihullott,
és ezt nem kéri tőlünk senki számon,
hisz megszoktuk: őszinte részvétem, szívből gratulálok,
és a szeretlek, ha egyáltalán kiejtjük,
nem több közhely szavaink egyikénél,
ami kéznél van, mint a papír zsebkendő, vagy a golyóstoll.
De hát én szeretlek, salakmentesen, forrástisztán,
őrzöm hangod emlékezetem kazettájában,
és őrzi a testem kezed simítását,
őrzi pulzusom felgyorsult ritmusa
a visszapergetett filmszalagon
az egyszerit, a megismételhetetlent,
az egymásra talált test ünnepét,
az egymást dajkáló lélek hétköznapjait.
Szeretlek,
és folytathatnám: szeretlek, mint...
és bizonyára jutna eszembe még friss hasonlat,
jól hangzó, kevéssé kopott,
de így mondom pőrén, dísztelen,
vedd vallomásnak vagy tényközlésnek,
akár messze vagy
akár a szomszéd szobában,
akármi volt, van vagy lesz velünk,
igémet hirdetem, vállalom, vissza nem vonom:
Szeretlek!
2009-02-22
_________________________________________________________________________ 
Demény Ottó: Legszebb...
Legszebb ha alszik s rózsaszín
álmából ébred, mocorog.
Egyszer volt ilyen egyszerű.
Ébredj föl, nézz rám, itt vagyok.
Legszebb ha nyílik a szeme,
de homloka még álmodik.
Megúsztat kéktükrű taván,
rebben s fölsóhajt - Te vagy itt?
Legszebb ha eszmél s érzi, hogy
visszazuhanni volna jó.
Elér legtisztább illata.
Lejjebb csúszik a takaró.
Legszebb ha tüzel még a test;
őrzi az alvás melegét.
Ne ronts el semmit, búj ide!
Folytassuk együtt a mesét.
Legszebb szó nélkül, mert igaz.
Ő ronthatatlan örömöm!
Átcsap fölöttünk a világ.
Már semmi máshoz nincs közöm.
2009-02-15
__________________________________________________________________________ 
Moretti Gemma: Álom a kék sátorról
A kék sátorról álmodtam ma éjjel,
fölötte ágak kusza árnya játszott,
a völgyben messze, felhők lopakodtak,
de a sátorban minden kéknek látszott.
Találkozásainknak boldog perceit
a sátor elrejtette, jól vigyázta,
ott el lehetett feledni a rosszat.
Messze jártunk, egy egész más világba.
Várakozással, szeretettel teli
békés világ volt, édes, tiszta, fényes,
fölöttünk kék sátor, és künn az erdő,
illatos, susogó és vadregényes.
Felébredtem és visszaemlékezve,
újra átéltem minden pillanatot.
Bár tudom, sok idő szállt el azóta,
ha hívnál, hogy újra indulhatok,
- a régi, mesebeli álomerdőt,
hiába takarná ösvényt rejtő árnyék -
a kék sátorhoz, időtlen - időn túl,
még behunyt szemmel is visszatalálnék.
2009-02-02
____________________________________________________________________________ 
Lányi Sarolta: Búban virító titok
Csak az én két vállam hordja súlyát
Csak az én mellem viselje búját -
Viruló szép titkomnak, hogy szeretlek.
Csak nekem dús, nagy ez a kis utca
És áldott százszor az aszfalt. Ki tudja,
Nem te jártál-e itt esetleg?
Egy órája tán itt voltál magad.
Ruhád súrolt sok barna házfalat
S e nő, ki szembe jő velem,
Úgy mosolyog, mint aki téged látott,
(Nedves és nagyranyílt szemekkel. ) Látod,
Pedig őt nem fűti szerelem.
Csak én hordozom arcod itt benn,
Csak nekem vagy te minden, minden
S tied vagyok mindennél jobban.
Az izzó, drága bélyeget,
Amit szemed rám égetett,
Hordom fájósan, boldogan, titokban. . .
2009-02-01
_____________________________________________
Bella István: A hiány hét napja
Ma még tegnap van, ma még itt vagy,
holnap ma lesz, még el se mentél,
harmadnap: mért ment el, ha itt hagy,
a negyedik nap eleven tél,
az ötödik késekben ázik,
a hatodik jég, de mintha égne,
hetedik, hiányzik, hiányzik, hiányzik.
És: itt van, itt van! Földön. Égen.
2009-01-31
______________________________________________________________________
Ellen Niit: Otthont adsz
Amint az ajtón benyitok,
kezemnek otthont adsz a tiédben.
Befogadod, mint csavargót a házba,
ott vacok várja, tűzhely, vacsora,
nincs lárma, nincs tülekedés.
A lélek felbátorodva
kioldja átázott cipőjét,
vizes harisnyáját kötélre dobja,
aranyfényű teát tesznek elébe,
illatos málnaízzel,
vágnak mellé, amennyi jólesik,
a friss kenyérből.
Aztán, ha a lélek, felbátorodva
egy kicsit kutat még a polcon,
talál ott rejtett örülnivalót:
kis üveg mézet,
vagy egy pozsgás-piros almát.
Csak annyi kell, hogy kezemnek
egy pillanatra
otthont adj a tiédben.
_______________________________________________________________________
Szabolcsi Zsóka: Álomajándék
Éji égi utak hívnak,
hulló fátylak omlanak,
hárfa húrja pendül újra,
s éjjel is ragyog a nap,
hold alattam, nyár fölöttem,
sziromágyon ébredek,
lopakodó lepkeszárnyként
takar be a két kezed...
2009-01-28
_______________________________________________________________________ 
ha rajzolnék neked egy házat csak azért
tenném hogy kiradírozzam. a helyén
ellakhatnál amíg összetartják a falakat
a rostok. én pedig őriznélek és
éjjelenként mint szerelmes indiánok
kunyhód előtt furulyáznék egy dalt
amit csak ketten ismerünk. a papírt
amin csak én tudnám hol laksz
persze betenném egy könyvbe hogy ne
kelljen félned a zord szemöldökű szelektől
s hogy napközben más ilyen rajzok közt
lehess. aztán egy este ha beengednél
hozzád se érnék csak néznélek és teliszórnám
mondatokkal az oldalt hogy takaród írás legyen.
2009-01-28
_____________________________________________
Heltai Jenő: Dal
Nekem a kézszorítás nem elég
És nem elég az olvadó tekintet,
Hogyha szeretsz, légy jó és bőkezű,
Adj nékem dúsan, tékozolva mindent.
A karcsu test vakító kincseit,
Az ölelést, mely fojtogat, megéget,
Mindent, egészen, őrülten, vakon,
Minden szerelmet, jóságot, hűséget.
Mindent! Ha szenvedsz is belé, de tűrd
Hogy ifjuságodat mindenből kifosszam,
Csak az enyém légy, egyedül enyém,
Urnőm a jóban, rabszolgám a rosszban!
Ne sírj, ha szánnak, ha körülkígyóz
Az óvatos nők mérges suttogása,
Hogyha szeretsz, ne szégyeld és ne rejtsd,
Szeress! Szeress úgy, hogy mindenki lássa!
Imádj! Bálványozz! Istened legyek
S más Istenektől a szíved ne féljen!
Légy büszke rám és arra, hogy szeretsz.
Nézz a világba gőgösen, kevélyen!
Hírdesd, dalold, kacagd, sírd, hogy szeretsz,
S hogy mindörökre a tiéd szerelmem!
Hogy félve nézzen minden nő reád
És minden férfi engem irigyeljen!
2009-01-26
_____________________________________________
Nagy István Attila: Telefon
Ma minden feketébe öltözött.
Félárbocon remegtek a zászlók,
mintha a nap sem akarta volna
megnézni a földet,
elbújt keserűségében,
magamra vettem bohóc köntösömet,
arcomra fintort festettem,
így mentem az emberek közé,
akik nem is láttak,
átrohantak rajtam, mint az időn,
belebuktam a nappalba,
aztán este, amikor elveszettnek
tűnt a világ,
felcsörgött a telefon,
s a vonal túlsó végéről
rám mosolyogtál.
2009-01-25
____________________________________________
Nagy László: Bánatot váltunk
Bánatot váltunk szerelemre,
apadj le szívem ijedelme,
ne esedezz holdatlan estért,
világossággal jön, ki megtért.
Akit oly sokszor megdaloltál
viharból jövő liliomszál,
piros liliom, nem fehérlő,
letörni nem tudta a ménkő.
Tekintetemtől megszelídül,
szívzuhogástól földre szédül,
szemeit ájultan behúnyja,
szeretni kell újra, meg újra.
2009-01-24
_____________________________________________
Hervay Gizella: Késsel - kenyérrel
Ki azt hiszi, hogy mocsoktalan marad
a szerelemben, az is áldozat.
Mert kényszerít a vágy. Villan szíved,
úgy táncolod körül a leányt,
ki gyanútlanul bontja a haját.
Így bontottam én is. Ámulat
vetette meg első nászágyamat
krumpliföldön, s aki otthagyott,
kést hajított értem a bolond.
Hogy élek még? Így. Nem is tudom.
Fogam közt kés. Utánad dobom.
2009-01-21
_____________________________________________
Galla Ágnes: Szín és illat
Lennék ezernyi szín és illat,
hogy elvihess magaddal az útra,
virág lennék, hogy megszerethess
s a titkokat súgjam,
lennék a csöndhöz társad,
ha nem únnád,
nyári-kék zápor, hogy veled legyek,
s lennék térdrebukott angyal az éjben,
aki megbocsát miattam neked.
_______________________________________________________________________
Váci Mihály: Szeretném
Szeretném egyszer elfeledni Véled,
amit Te juttattál eszembe;
s érezni forró közelséged,
amely elér a Végtelenbe.
2009-01-19
_________________________________________________________________________
Váci Mihály: Tenyér
Hozzád forrasztanak a csókjaim,
ahogy fészküket az ereszhez
csókolgatják a szomjas fecskék.
Ölelgetésed úgy kötözget
köréd, mint madár a fészkét
szálanként illesztgeti ághoz.
Szerelmed átfog, mint madarat a szárnya,
- s ha ökölbe szorít a küzdelem haragja,
befelé fordult könnyeimet te tűröd.
2009-01-19
_____________________________________________
Szécsi Margit: Körülötted bolyongok
Belső zsebedbe bújva
lehetne élni szépen
dobogós boldogságban
halálig szívverésben.
2009-01-15
_____________________________________________
Csilléry István: Egy barackról
Bőrét puha ujjaid áldják,
Amint kezembe teszed,
Megmostad, fényes körmeid hátán
Ezüst cseppecske rezeg.
Megfogom kezed, még vizes,
Kincsemmel lábadhoz ülök;
Csillagok égnek héja alatt, és
Magva helyén a Föld pörög.
2009-01-15
_____________________________________________
Tóth Éva: Esik a hó
Esik a hó a jégre, nádra,
esik szememre, szempillámra,
esik bokorra, fűre, fára,
esik a fázó vadmadárra,
esik, esik csizmám nyomára,
hogyha keresne sem találna
senki, pedig milyen jó lenne,
hogyha valaki megkeresne,
megfogná a kezemet szépen
s együtt mennénk a hóesésben,
együtt mennénk a havon, jégen,
amíg csak süt a nap az égen,
és mikor a nap lemenne,
a hó örökre betemetne.
2009-01-15
_____________________________________________
Anna Ahmatova: Ház a hóban
Bolyongunk egyre, kéz a kézben,
nem tudunk elszakadni még.
Szótlan tűnődsz. Nem szólok én sem.
Sötétedik az esti ég.
Hallgatunk, templomba betérve,
keresztelőt, nászéneket.
És nem nézünk egymás szemébe...
Velünk minden másképp esett.
Aztán a havas temető vonz.
Ülünk. Könnyűl lélegzetünk...
Egy házikót a hóba rajzolsz. -
Abban mindig együtt leszünk.
2009-01-15
___________________________________________________________________________
Serfőző Simon: Téged keres
Tekintetem rád találva,
rászáll válladra, melledre.
Hiába térsz ki előle,
magadtól elhessegetve.
Éjjel is arra riadok,
a kezem megmozdul éppen.
Mind a tíz ujjam tapogat,
téged keres a sötétben.
2009-01-14
_______________________________________________
Kollár József: Szívig fehérben
Pihe-paripán tündér vágtat
milyen szép mégis elolvad
Válaszolj hová tűnt a szárnyad
Miért engeded, hogy haldokoljak.
Hová tűnt arcod az ég kékje
Látod ha fontos úgysincs válasz
El kell fogadni hull a hó
Szívig fehérben járok utánad.
2008-12-20
_________________________________________________________________________
Bella István: Nélküled
Nélküled lelassul a szívem
Nélküled nem ismerek magamra
Nélküled csak nézek magamra
tűnődök, honnan ismerem.
Nélküled nem is én vagyok
csak valaki lézeng helyemben
ki voltam, - lakhelye ismeretlen
másik földrészre távozott.
2008-10-25
_______________________________________________________________________________
Imre Flóra: Levél a hitveshez
a fogkeféd elcsomagoltam
kidobni nem vitt rá a lélek
maradok hát gyógyíthatatlan
szentimentális amíg élek
a tusfürdődet félretettem
törülköztem a törülköződdel
a konyakmeggyet is megettem
nem maradt végül semmi bűnjel
de hova rejthetném a testem
titkolni, hogy te átkaroltad
a lelkem hogy fertőtlenítsem
amely nem tud nem tudni rólad
csak a tárgyak törékenyek
de tömör az emlékezet
2008-10-22
_____________________________________________
Bella István: Dal
Egyszer majd elmegyek hozzád
megmelegítem az ágyad
mellemmel búvok melledhez
s nem jövök el soha többé
2008-10-12
______________________________________________________________________
Tímár József: Gregorián
Leborulok előtted
némán
kipakolom
a magányt
nézd, ezt hoztam
némán
felmutatom
megválaszolatlan kérdéseimet
nézd, valakitől megkérdeztem,
s nem válaszolnak
festett szemű ismeretlenek
némán
énekelem
sápadt dalom
nézd, milyen gyatra
nyomorult vetélések
vérző sebhelyei
némán előtted
görnyedek,
s üres tenyeremet nyújtom
nézd, kristályokká sűrűsödnek
szememben a könnyek,
üregükbe kiáltva
összetörnek a szavak.
Ha fölemelem a fejem,
nem látom arcodat
rámboruló pilláid világítanak,
kezed - görcsösen markolja szívemet.
2008-10-11
______________________________________________________________________
Tímár József: Utánad
Álomban lettél s villamoson
sárgakerekű vágyak hoztak
megállók szétlökdösték arcodat
utánad kaptam
s a semmiben szőke alkony mozdul
munkábafásuló szemem letörli
homályba villanó kezed
végigálmodtam a napot
nem tudom hol keresselek
éjjel utcákon riadok
tócsákba lépek -
tükrükben téged keresve
megcsillan kéken
a száradni kiakasztott
bagolyszemű hold.
2008-10-11
______________________________________________________________________