_____________________________________________
Mirtse Zsuzsa: Poliamoria
talán nem fontos (beszélnünk) kellene hát már megint itt (vagy) magamat látom 2010-09-28
hogy nem laksz már (bennem) tudod sosem laktak
hogy kéne (szeretni) csak egyszer tudtam jól
évek óta zárva nálam az ablak
arcod arcomba (hullik) a hajad kissé
öregszel pedig a java most fog jönni
csupasz fej fák mire virradok tél
_______________________________________________________________________
Falcsik Mari: Visszatérés
ez az a perc: egyszerre tiszta lett
akár a hangod a kusza zsivajban
szokatlan éles és egyértelmű
hogy miben is osztozom veled
amikor hirtelen megeredt nyelvvel
kiadod minden nyűgödet
hozod a sorsod én pedig itt vagyok
meg fogom próbálni hogy újraírjam
ígérek fűt-fát s meg is valósul
amíg majd rám hagyod
most is: ha hitetlen az égre nézel
azért csak hallgatod
idehajolsz kezed a térdemen
szemedben már-már kedv ami csillan
és hogyha gúny azt
még inkább meg lehet értenem
nézem a kezed de nehogy elillanj
megfogni nem merem
2010-09-28
_____________________________________________
Kormányos Sándor: Megtagadlak
A nyár már lassan búcsúzik,
és régi őszök árnya
vetül rá a lelkem mélyén
síró árvaságra.
El nem múló fájdalom vagy
mely szívem körbeszőtte,
de megtagadlak s bánatom
ráfogom az őszre...
2010-09-28
_____________________________________________
Magyari Barna: Égetnek a szavak
minden artériám feszített kötél
rajtuk a szenvedélyt szőnyegként vered
te ott írsz én itt égetnek a szavak
az ábrándozás is nagyszerű veled
tőled magamig hordom az életet
lelkembe tekerem ami törékeny
ezernyi csókot álmodik ajkam de
hány öröm fér el egy emberi génen
arcod mellé arcomat szíved mellé
szívem – így rakja ki a gyönyör magát
s mert most messze vagy közös takarónknak
betűcérnájával varrom az éjszakát
2010-09-26
_____________________________________________
Sárhelyi Erika: Lassú menüett
Leszállt az éj, de még túl sok a fény,
a nappali nyüzsgés is itt rekedt.
Aludjunk el valami új mesén,
hadd legyek most kicsit a gyermeked.
Bántja szemem, kapcsold le a Holdat,
fújd el, kérlek, a csillagok tüzét,
úgy ringass, hogy két kezed a holnap,
higgyünk benne, hogy lesz még meseszép.
Dúdolj nekem, lásd, szívedre bújok,
éreznem kell a páros ütemet.
Könnyebbednek lelkemen a súlyok,
amíg szól ez a lassú menüett.
2010-09-25
_____________________________________________
Sárhelyi Erika: Révült reggelek
Szeretem a reggeli szenvedély furcsa
mohóságát, mikor még rest a test,
ám magát a vágynak úgy adja át, ahogy
nyugvó föveny a hullámot fogadja.
Álom s ébrenlét határán simul az
ismerős mozdulatba, míg a dévaj
gondolat izzó valóságra ébred.
S én szeretlek ilyenkor szeretni Téged,
mikor úgy találsz rám, mint a legelső
napon, tékozlón, vadul és kapkodón,
akár ha a szökevény időt féltenéd.
Ha lehetne, bőrömbe égetném ujjaid
parázsló helyét, hogy e reggelek
révületét mindöröknek tudjam.
2010-09-25
_______________________________________________________________________
Faludy György: Úgy jöttél hozzám...
Zsibbadni kezd a csuklóm, ha meglátlak.
Hogyan kell élnem? Soha élő ember
(s lásd másként, mint én) a forgó világot.
2010-09-22
_____________________________________________
Bartis Ferenc: Szerelmes igék
Ahogy mentél,
ahogy álltál,
ahogy néztél,
ahogy szóltál,
ahogy sírtál,
ahogy hívtál,
ahogy lestél,
ahogy kértél,
ahogy adtál
és szerettél,
vagy gyűlöltél,
öleltél és
megtagadtál -
úgy voltál jó,
ahogy voltál,
csak még lennél,
csak még volnál...
2010-09-22
_____________________________________________
Markovics Anita: Óráktól órákig
óráktól órákig élek.
én nem tudom, mi ez: amikor veled...
a nélküled: várás.
és félelem, hogy annyit nevetünk együtt,
hogy egyszer majd megtanítasz sírni.
vagy attól, hogy én is megtaníthatlak.
2010-09-18
_______________________________________________________________________
Kupcsulik Ágnes: próbálom hangodból Fűtiszta voltam, vízerős. 2010-09-18 Máté Angi: Öleléses sürgönydrótón ellágyulnának 2010-09-18
Négy napja már.
A sátán összes mesterségét kitanulom,
ha megígéred, hogy látlak.
Hányni akarok. Vagy marni.
Mindegy, csak valami legyen.
Ingyenújságnyi a súlyom.
Pályaszéli kispad a helyem.
Nem bírok mást, csak v a n n i.
Meg hangodból rakni ki nevem.
_____________________________________________
a tátitik
mint kismamák láttán
a váll vasutasé postásé
megilletődne
hogy őrá nehezedik
ez az édes teher
egymás kezeit mosnák a vámosok
csakhogy elérjen hozzád
karomból
a felbélyegzett ölelés
_______________________________________________________________________
Makay Ida: Beteljesül
A gyötrelmet már neveden hívom.
Rászegeztél a szerelemre.
A csontbafúró vágy tüskéivel
tenyerem, talpam át van verve.
Nem mozdulhatok, föl nem oldozol.
Cserepes szám bár könyörögne.
Beteljesül, mint meg van írva.
Sötét az ég. Közel az este.
Fordul a Föld. A hold s naprendszerek
az áradó változásba halnak.
A kín kihűl, és föld leszel, gyökér.
De nem múlik el a te hatalmad.
2010-09-17
_____________________________________________
Juhász Attila: Kerestelek
Kerestelek a városok zajában
Házikók muskátlis ablakában
Kanyargós utcák szurkos terén
Kerestelek szökellő egek legén
Bozótban, fűben, vadvirágban
Sokat sejtő hajnali homályban
Búzamezőn, szélben, zivatarban
Kerestelek minden zord viharban
Kerestelek zengő bérctetőkön
Visszhangzó mélységen át a völgyön
Kerestelek rivallva: Hol vagy?
Elszántságom, pedig csak olvadt
Kerestelek zihálva, mintha nem is lennél
Aztán csak suttogtam neved, s Te ott teremtél..
2010-09-17
_______________________________________________________________________
Baranyi Ferenc: Pax nobiscum
Hát jöjj, ölelj meg engemet -
lehet, hogy ezt akartam,
nem vártam ölelésedet,
de rögtön elfogadtam.
Belenyugszom, hogy jó veled.
Öt kontinensnyi fagyban
szobád tenyérnyi délsziget,
amelyen ottragadtam.
Senki nem óv, nem rejteget
náladnál titkosabban,
azt hallod, amit engedek,
s a szádon is lakat van.
Szeretek nálad. Meglehet,
szeretlek is. Bevalljam?
Nem.
És senkise kérdje meg,
miért vagyok zavarban.
2010-09-11
_____________________________________________
Harcos Katalin: Sorsunk...
Sorsom immár sorsodhoz kötődik. 2010-09-11
Látod? Már létem léted része lett.
Mosolyom napfényként beléd szövődik,
s te ragyogsz rám a csillagok felett.
Szavad zenéje incselkedik velem,
s csengő kacagásom kísért, ha alszol.
Öledben hálok minden éjjelen,
mert akkor is vágylak, ha haragszol.
Lelked derűje a fénylő napom,
s szívem békéje az éjed csendje.
Öleljen lágyan szerelmes dalom,
hogy életed sebeit befedje!
Sorsom keresztezte az utadat,
lényed beivódott az életembe.
Hiába keresel ebből kiutat
mindig találkozunk a végtelenbe.
_____________________________________________
Somlyó Zoltán: Álmok szőnyegén
Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő szőnyeget fonok.
És éjjel-nappal fonok egyre-egyre,
a munka édes, sürgető, konok.
Beléfonom a jelen bús magányát
ciprus-színével is kegyetlenül.
Amely fölött az őszi alkonyatban
lágy tétován fehér galamb repül.
Ha elkészül a ritkamívű szőnyeg,
nagyboldogan terítem majd eléd:
menj végig rajta s érezd meg a lelkem
különös, vágyó, rezgő ütemét…
2010-09-11
_____________________________________________
Lator László: Add nékem gyöngeségedet
Félem és kívánom készülő Óvlak magamtól: védekezz! Talán csak én teremtelek, Vagy segítesz? A semmivel Ember vagyok. Szem és tudat, Légy ölelő part, menedék Ó micsoda fény! Mit tegyek? 2010-09-11
Ki tudná elviselni?
Hová is fordulhat, ki most
nem tud vigaszra lelni?
gyanútlan-őz-szerelmed.
A hallgatáshoz nincs erőm,
ragyogó homlokú gyermek.
S szeretném: bár ne tennéd!
Hisz édesebb vagy mint a méz,
kivánság, ölelés, emlék.
magam képére, társnak,
más csillagon laksz, úgy lehet,
csalás vagy öncsalás vagy.
naponta szembenézek.
Didergö meztelen szivem
nem védi rég igézet.
ki lát, hall, érez, eszmél.
Tudom, hogy sokkal boldogabb,
ha együgyűbb lehetnék.
veszendő életemben,
kevés ha nem lehetsz elég,
de mégse hagyj el engem.
Sugarak kévéi vernek.
Add nekem gyöngeségedet,
ragyogó homlokú gyermek.
_____________________________________________
Szabó Lőrinc: És mikor újra megcsókoltalak
És mikor újra megcsókoltalak, 2010-09-10
szólni se bírtál… Hangod szenvedő
állat hangja volt: olvadni akarva
símultak össze forró tagjaink
s a szerelemtől szavunk elapadt.
Elapadt, elakadt, – óh, szenvedő,
szegény kis állatom, mily részegen
néztél föl rám! Milyen édes beszéd
volt néma mosolyod, s mily túlvilági
ez az egész szótlan odaadás!
Most is így látlak, te szép, remegő
angyal és gyermek, virág és arany,
oly félénken s mégis úgy bizakodva
bújtál hozzám, mikor égő kezem
s ajkam simogató hulláma melled
bimbóiban gyönyörré merevült.
_______________________________________________________________________
Váci Mihály: Hegedű
Értelme magvait a sorsom 2010-09-06
szétszórja már, mint záruló virág.
Félelmeim úgy könyörögnek érted,
mint égre kulcsolt ágú őszi fák.
Amerre lépek: szétterülve, törten,
emlékeink hullt erdője zizeg,
s levéltelen napjaim ágbogán át
eget betöltve sóhajt a neved.
Ordítanék utánad, de hiába:
oly néma vagyok, béna, mint az állat,
és mint a kő, mely megütött, s utána
ha belerúgsz, még felvérzi a lábad.
Hegedűként, felsodort idegekkel,
kiszáradva és megfeszülve élek,
oly vágyakkal utánad, hogy vonótlan
sikolt, szikrázik belőlem az ének.
_____________________________________________
Baranyi Ferenc: Alkonyati zsoltár
Harangszó a te szerelmed, égre száll a hangja,
ha elhal zengése bennem, mi szólít magasba?
Szilaj mén a te szerelmed, messze földre vágtat,
fáradt lában nem követhet, nem futhat utánad.
Fogoly lesz a megkötött ló, amíg el nem oldom,
fogyó csókom laza béklyó, nem léssz tőle foglyom.
Ám karom még pányvahurok, kezessé tesz téged,
rabbá mégsem igázlak, ha ölellek.
Csak védlek.
2010-09-06
_____________________________________________
Somlyó Zoltán: Várlak
befűtöm. Dél van. Fütyörészek.
Meleg lesz, csöndes, buggyanó meleg
ez a bolond boszorkányfészek.
Szorosan összekötözök
két unatkozó bársonyszéket:
itt te fogsz ülni, itt meg én...
Rendezgetek. És fütyörészek...
Itt te fogsz ülni, itt meg én;
zimankós szívem összerázod,
bolond fejem öledbe hull,
s a könnyeidet magyarázod...
Zimankós szívem megpendül,
mint éle jó, hevert acélnak -
Sok ránc lesz majd a szőnyegen
s a bársonyszékek elalélnak...
És átkozol majd és gyűlölsz
s a csókjaidat megtetézed...
... A sárkányfejű szigonyos kályha
ropog. Várlak. És... és fütyörészek.
2010-09-06
_____________________________________________
Jaczkó Béla: Kéz a kézben
Fogd a kezem, mint ma az utcán, Éveken át itt váltunk el. 2010-09-05
s ne felejtsd el ezt a délutánt.
Egy kerge autós ránk dudált,
irigyelte, hogyan bújsz hozzám;
az is lehet, hogy nevetséges
pár voltunk, - együtt ősz s tavasz.
Mindegy. Ha mellettem maradsz,
a külvilág úgyis mellékes.
az ujjaid gyökeret vernek
az ujjaimban: kéz a kézben
egymásba növünk észrevétlen,
mint faragott feszületnek
Krisztusa is egy a kereszttel.
Csak fogd a kezem, s ne ereszd el.
_____________________________________________
Markovics Anita: Töredékek 3. Környék
összekapcsolódott bennem vele a kocsmaillat,
a bokrok és a nedves föld szaga.
Vers az, ha itt megállok.
nem mert itt csókolt meg, hanem mert
régóta nincs itt, de
ez az illat kicsit ő maga.
***
Egy fél akarás kevés lett volna visszahozni
azt a képet, ahogyan a lombokon át a
szűrt fény arcába csorgott, - így várt.
világos bermuda, póló, kurva telefon,
valakivel mindig beszélt.
pár hónapra rá hazafelé
már a fenekemet fogta.
***
A platánoktól a kereszteződésig
hányféle volt
ruhája arca
veszekedés dac viszály mennyi érzelem
aztán mégsem maradt alul az a
majdnem jelentéktelennek vélt csók
háttal a téglafalnak
forgalomtól elbújva.
magunk elől
nem sikerült.
***
Tudom az éjjeli narancs fényeket ablakod alatt.
a felcsapódó hajnali kutyaugatást.
srégen a napsütést.
azon az ablakon sokszor néztem ki, hogy
ne lásd szememben az odaadást.
a járda észrevette és szemben a meszelt tűzfalak.
mondtam: 'sehol a tenger, mégis
görögös hangulat van itt'
a nevét elfelejtettem.
én //bentről// jegyeztem meg az utcád.
***
Ebből az ablakból néztem
ahogy jössz
át a kapun
felnézel hogy várlak-e már
vagy szándékosan késel
vagy nem jössz hogy kiderüljön másnál voltál
és most az ajtód előtt mégis mi találkozunk
és most meszelt falak néznek
elnyelik szeretkezéseink hangjait
ahogyan régen kétségbeesett érintéseinket is.
***
Amikor nem voltál a tájban,
hónapokig nem is volt táj.
színtelenített skicc volt,
nem isten véghez vitt tervrajza.
egyszer felzokogtam hirtelen,
hogy meghalhatsz.
Varázsütésre épült fel akkor a környék.
***
...ha környéket teremthetnék magunknak
mindegy hol lenne, de
tennék oda egy játszóteret.
_____________________________________________
Mondják, sebek fennen sírnak:
Ám mi ketten
Réges-régen
Szembe nézünk
Egymást látjuk.
Mondják, utcák ágaskodnak:
Egymást látjuk
Szűz sötétben
Tudom, intesz,
Izzó érrel
Összeérünk.
Mondják, mi is elszakadjunk:
Összeérünk,
Kezed alatt
Szívem dobban.
Bizton búvó
Keblem felett
Sejtem szárnyad.
Mondom, tudd meg, mind hiába:
Szárnyad sejtem
Nyugtod rejtem
Feles feled,
Szemem horgát
Nem felejtem
El nem ejtem.
Mondjuk ketten: mindhiába:
El nem ejtjük
Szemünk horgát
Feles szívünk
Szárnyak hordják.
Összeérünk
Egy a vérünk
Szűz sötétben
Öröklétben
Egymást látjuk.
2010-09-04
_______________________________________________________________________
Marsall László: Ódondad kérelem 2010-08-27
és ha leendő moccanásait
szerelmed apró változásait
már ma valaha elmondtad nekem
_______________________________________________________________________